Csütörtökön műtöttek, az ezt követő hétvégét otthon töltöttem, ki sem mozdultam a lakásból. Az éles fény, a százágra sütő nap még napszemüvegben is bántott. Viszont bent minden rendben volt, TV-t néztem – SZEMÜVEG NÉLKÜL!!! Az olvasás is ment, de max. fél óra után elfáradt a szemem, elhomályosodott a kép. Koncentrálással már sms-t is tudtam írni. Olvastam a neten, hogy a túlzott vitaminbevitelt kerülni kell, mert éppen az a cél, hogy a szem ne tudja „meggyógyítani” magát, vagyis ne tudja visszaállítani a korábbi állapotot. Vagyis elhagytam a tavasszal szokásos multivitaminkúrámat.
Hétfőn mentem dolgozni; láttam a monitort, de koncentrálnom kellett. Délután 4-ig bírtam, addigra elfáradt a szemem. Úgy éreztem, mintha duplájára megnőtt volna, szabályosan kigúvadt. Napközben nem éreztem a műkönny szükségességét, de késő délután-este már számoltam vissza a perceket, olyannyira száraz volt a szemem.
Éjszakára varrattam anyukámmal szemtakarót, mert rögtön első éjjel arra ébredtem, hogy dörzsölöm a szememet. :-(((
Víz még mindig nem érte az arcom, nehezet nem emeltem, nem hajoltam, bevásárlást, portalanítást és porszívózást a férjemre hagytam. :-)))
Reggelente annyira kiszáradt a szemem, hogy alig bírtam kinyitni, de a műkönny azonnal orvosolta a problémát.
A nap minden egyes percében rácsodálkoztam arra a tényre, hogy látok – tisztán és élesen. Hihetetlen és leírhatatlan érzés!!! És úgy tűnt, jobban látok, mint a műtétet megelőzően kontaktlencsében. Műtét utáni 6. este színházba mentem; kb. 30 m-re ültem a színészektől és kristálytisztán láttam az arcjátékukat. :-)))
Az előre megjósolt éjszakai fényudvarhatás nálam is megvolt, de mivel számítottam rá, nem volt zavaró.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése